Rihanna koncert - egy millió a semmiért.

 Jómagam nem voltam kint a koncerten, jobban érzem magam, ha a szobámban pogózhatok egy I See Stars számra magányomban - nem tudok pogózni. Meg nekem nem ér meg 20.000et hogy tömegnyomorban nézzek egy mozgó pontot a színpadon, a dobhártyám beszakadását pedig a fülesem is tudja biztosítani, 3000 forintért, internet előfizetéssel, otthon :)

 Történt egyszer, hogy a "Sziget" elhozta nekünk Rihannát. Jó drága pénzért, egy millió dollárért, mely azt hiszem, a legnagyobb befektetése volt a fesztiválnak, hiszen áramlott be a cash mint az állat a szervezőkhöz, teltházat, s húszezres tömeget sikerült összehozniuk. S ez a húszezres tömeg megveszi a 800 forintos sört meg a kétezer forintos hamburgert. Lássuk be, ezen is többet nyertek a szervezők, mint amennyit belefektettek.

 Tudjátok, kevésbé népszerű, hypolt emberek rohadt jó hangulatot tudnak csinálni. Vegyük a TheGazettE-t. Ruki végignyalja lassan az ujját, a fangirlök pedig szivárványt hányva ájuldoznak a látványtól. Nem ismerik sokan őket Európában, de azért igazi műsort nyomnak otthon, Európában, s akár Kínában is (S tudjuk, a Japánok és a Kínaiak szívesen kirobbantanák egymást a téridőkontinnumból) . Vagy a koreai poppénekes srácok, oké, néha túl sok a fanservice-nek használt kockahasuk, de lássuk be, értenek hozzá. Na meg 96Neko, kinek arcát, haját, sőt fizikai valóját se láttuk, rá tud venni hogy a metrón teljes közönség előtt álljak neki twerkelni  playbackelni. Mint lovas ember, jobbnak találom, ha a fenekem nem mozog, hanem próbál a vízszintes síkjain utazgatni a nyereg/szék és a felfeleirány között.

 Na jó, gyerekek. Röviden foglaljuk össze mi történt a Rihanna koncerten:

9:30 - A szigeten várakozó tömeg várja hogy megjelenjen imádatuk tárgya. Néhányan az első sorban már bekötik maguknak a katétert, hogy könnyitsenek magukon, várakozás közben.
10:00 - Miss Rihanna beriszálja magát, majd neki áll playbackelni. A táncosok rázzák magukat
10valamennyi - kapunk egy kis twerket. A pantsu villan, a közönség sóhajai pedig a bugyinak szólnak, nem a Barbadosi énekesnő szépen formált fenekének (ilyet egy hentaiban  animében is láthatsz)
10amennyi - folytatódik a kínszenvedés, rengeteg üresjárattal. A zenei élmény olyan mint egy falúbúcsun amikor Fapados Marcsi és a rozsdás hegedű énekelgeti legújabb slágereit egyenesen a Sokol rádióról :).
10akármennyi - A tömeg oszlik. Hamar előre kerül az aki hátra állt, a maradék tömeg pedig elsunnyog inkább kártyázni.
11 - Rihanna előad három dalt, majd a halk taps után levonul a színpadról.

 Na gyerekek, megérte?

 Hatsune Miku jobb műsort csinál, holott a szerencsétlen nem is él! Ugyan annyi pénzért (kb 10.000 jenért) eljutsz neki egy koncertjére, ahol ha igazi rajongója vagy, élvezetedet leled a műhangjában, a hologram valójában. Kerek, másfél, két órás előadás, profi stábbal, rengeteg rajongóval, igazi dalokkal, bulira valókkal, szomorúkkal. Rihanna viszont csak egy egyveleget volt képest az egymilliójáért elnyögni.

 Bár nem tudok teljes élménybeszámolót adni, de azért mégis kiakasztó, hogy Amerika és a Nyugat azt hiszi, a magyaroknak jó lesz a szemét is. Mert ez minden volt, csak minőségi előadás nem. Egy C kategóriás anime openingben több elvezetett lelt volna  a tömeg, mint Rihi playbackjében. Semmi se bizonyítja jobban az elégedetlen kommentek sokasága. Sőt, volt aki be se jutott a koncetre, mert túl sok jegyet állítottak ki a nemtudomennyi férőhelyes helyszínre...
 Minden esetre köszönjük Rihanna hakniját, a gázsiját a backstage-ben átveheti... várjuk a Csajágaröcsögei bucsúra is :)

Minden esetre gratulálunk :D 

Bocsánat a trágár stílusáért a kommentelőnek, de ennyit erről az egész hyperól ami a sziget körül van

Ameddig egy Jrock banda jobb hangulatot tud csinálni mint Rihanna a maga millióival, ne mondjátok ,hogy ízlésficamom van -_- ;)

Moscow Squer's novells

Nyitottam egy novellablogot, melyen mostanság elkövetett hülyeségeim jelennek meg novella témában. Mióta jelentkeztem a 300as kihívásba, ráállt a kezem a novellákra, s nem tudok velük leállni ^^

A moszkvatéri novellákat itt találjátok meg: http://moscow-squer-novels.blogspot.hu/

Önbántalmazás - Filózgatás. (Később ebből novella lett nem baj XD)

 Additív dolog az önbántalmazás, az egész azzal kezdődött nálam, hogy telefonnal ütögettem a térdem, karmolásztam magam - most már egészséges vagyok nyugodjatok meg, nem fogok meghalni :D
 De mint tudjuk az önbántalmazás romantikus, a depresszió egy herceg. S ez csak egy ferdített valóság, hiszen a Depi nevű herceg a pokolba visz, az önbántalmazás romantikája meg abban tevődik ki, hogy annak a zenéjére vágod magad, akit annyira imádsz. Vagy nem. Csak ülsz a tévé előtt is bambulsz ki, s valami értelmes elfoglaltságot keresel. Hisz egyedül vagy otthon, mimásnak jöhet el az ideje...
(Cikknek indult, novella lett belőle)

 Csórjunk egy pengét. 

 Nem adok tippeket, nem akarok senkit se arra buzdítani hogy legyen öngyilkos, bántsa magát. Más értelmesebb elfoglaltság is van, minthogy vagdosod magad. Eszel egy fagyit, játszol, barbizol - hisz úgy is egyedül vagy, senkinek se fog feltűnni hogy 25 évesen barbikkal játszol - de te mégiscsak a kezedbe veszed a rohadt pengét. Ha odamehetnék felpofoználak, s kivenném a kezedből azt a vackot. Csúnya dolog, pfuj. De tudom, hogy nagy csatát küzdesz.
 Végül is az a rohadt penge igazán csábító. Mint valami sütemény, amivel kényezteted magad, csak láncos ostor, mellyel kínzod a lelkedet. De végül is jót tesz, hisz fáj, és az jó dolog. Persze neked is. Nekem is az volt, de amikor egyik szerettem befenyített hogy megöli magát ha tovább vagdosom, átértékelődött eme szenvedély. Persze neten támogatnak a haverok, hogy egy hős vagy. Rohadtul nem láttad még az arcukat se te idióta! Talán azt akarod, hogy ismeretlenek elismerjenek azért amit tettél? Hogy kinyírod magad, szétroncsolod földi porhüvelyedet? Romantikus.
 Visszaemlékezve élvezetes volt nézni ahogyan vérzek. Ahogyan folyt ki a vérem, s törölgettem, éreztem, hogy nem a pokolban vagyok. Kijött belőlem egy adag bánat, az érzéseim. Nem fájt. Nem is emlékszem már a vágásokra, csak arra, ahogyan nézem a "művemet".
 Felíratok, karcolt számok, hatalmas hegek. Pie felírat a térdem felet, ami Dienak indult. Nem sikerült szépen megvágnom, de legalább... biztos valami nem engedte. S nem buktam le! Senki se tudta! Zseniális vagyok, nem? :)
Na jó drágaságom, szépen most azonnal abbahagyod. Azt gondolod ha a pengét a bőrödhöz érinted jobb lesz minden? Dehogy. De ha akarod csináld.
 Egy vágás, két vágás, három vágás. Folyik le a véred a földre, összekeni az ágyterítőt, a parkettát, s anyád perzsa szőnyegét. Ki fog érte nyírni... még több ok hogy vagdosd magad.
 Ja otthagytak randin s szétvertem magamnak a kézközépcsontjaimat. Szerencsére nem vittek röntgenre, így nem derült ki a kis titkom, hogy a Galaxy pocket neom fél kilója lett kicsiny kezem csontjainak veszte. Aztán meg képzeld el, egy fiúért, aki tényleg rendes volt, elkezdtem vágni magam úgy október környékén. Először csak a talpamat, de egyre feljebb terjedt, mígnem a bal lábfelem eltűnt a hegek között. Ez kell neked most komolyan? Első néhány vágásod ez, még visszafordulhatsz az őrületből.
 De te folytatod. Baka...
 Tudod mennyi értelme van az életnek? Hát nagyon semmi de biztos van valami értékelhető benne ha egyesek 80-90 évig élnek ezen a földtekén. Hidd el valami értelme biztos van a te életednek is. Nézd, nekem nem biztos, hogy lehet gyerekem, szinte semmit nem ehetek, de azért próbálok élni.
 Leülök melléd. Te nekiállsz gondolkodni, visszariadsz a vértől, ami áramlik ki a kezedből.
 Jön egy SMS. Valami idióta megint, rádírt, hogy öld meg magad. Nem normális ember az biztos, de te se vagy normális ha megadod neki azt az örömet, hogy vagdalsz.

Itt állok melletted egy szopszichopatával aki arra késztet hogy vagdald magad, hahó!

Valaki mentsen meg!

    Tudod a lelkeddel magadra vagy hagyva. Az agyadban ugyan futnak az idegek, gondolatod, a lelked más sugall. S bármelyikre hallgatsz, a másik tuti, fogni fogja a fejét.
 Kezdek túlcsurdulni. Azt hiszem idegösszeomlást kaptam
 A belgyógyászat gyakorlatot egyszerre élvezem, és szívem szerint kihagynám. Élvezem, mert sok a meló, új dolgokat tanulunk. De egyfelől elegem van belőle. Az, hogy látod, hogy romlik le egy beteg állapota, hogy tudod, nem mondhatsz semmit se, hisz neked kell reményt adnod a családnak, hogy talán van még esélye a betegnek.
 Néha kapok pánikroham-szerű dolgokat, ez olyan mintha asztmaroham-hisztiroham keveréke lenne. Legutóbb Angelen, egy 170 centis, nagyon békés lovon történt meg. Megbotlott, én pedig nem kaptam levegőt. Úgy éreztem ledőlök, oktatóm pedig nézett rám. Nem tudom melyikünk volt idegesebb - Angel, vagy én - de nem bírtam koncentrálni.

Angel drágám. 

Sok mindenből próbálok erőt meríteni, de már a végén járok. Páromra alaposan ráhoztam a frászt - ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - amikor hirtelen rám tört a sírhatnék. Nagyon közel járok ahoz, hogy teljesen összeomoljak, lefeküdjek, s fel se kelljek. Persze mindenki előtt jó pofizok, ritkán vagyok egyedül, akkor viszont inkább alszok, próbálom elfelejteni a problémákat. Sosem voltam ennyire magam alatt, mintha rengeteg földet hordanának rám.
 Egy hetet kellene kibírnom már csak a gyakorlatból, de egyre rosszabb minden. Úgy érzem, minden elszívja az erőmet, mintha egy vámpír rám mászott volna, s addig szívja az erőm míg meg nem adom magamat.

 Nem tudom mi ez. Hiába próbálok visszakapaszkodni a régi énemhez, ami voltam még kilencedikben, suli elején, az már megszűnt létezni. Mint mondtam, egy személyiség rengeteg rétegből áll, sok mindenből épül fel. De hogy lehet hogy valaki egyik hétről a másikra, hirtelen elveszíti a régi énjét, magába fordul, s úgy dönt, a legjobb ha kezébe vesz egy borotvapengét, s minden csalódását megörökíti magán? Bevonulva a WC-be, bevackolva, zenét hallgatva, magát nyugtatgatva ejti a vágásokat, s közben semmi érzelmet nem érez. Csak fájdalmat, ott lent, a gyomorszájánál és a szegycsontjánál. Megtalálsz néhány akkoriban írt történetet, s ámulsz, mennyire elvesztetted magad. Két árnyalata lett a személyiségednek, egy vidám, előadott rész, mely néha keveredik igazi boldogsággal, s egy depresszív én, melyet megpróbálsz egy álarc mögé rejteni.
 Hazaérek, leülök a gép elé, és az lehetek egy kicsit, aki szeretnék lenni. Lucykee, Zita Zebraheart, Lucy Bluecake, vagy akit szeretnék.

 S rá tudom fogni valamire. Egy apróságra, hogy kimerült vagyok, persze ezt senki se veszi komolyan. Ha meg előrántom magamból azt a depressziós ént, aki vagyok, megy a haragvás, hisz még mindig gyerek vagyok, akinek nem lehet problémája.

 Depresszióról írsz? Írj nekem. Tudok segíteni, de tuti hogy elküldesz az anyámba :P Ez az igazi depresszió, nem az hogy találok egy jó pasit és elmúlik. Nem az, hogy megpróbálom megölni magamat, s hirtelen minden happy lesz. Egy érzelmi hullámvasút, melynek nincs vége, folyamatosan küzdesz magaddal, hogy végre ne adj fel semmit, de annyira nyomja a lelkedet, hogy nem bírsz végigvinni egy jó ötletet sem. A gyógyulás meg nagyon nehéz. Gyógyszert rá? Leépíti a személyiségedet, nem is beszélve róla, hogy egy rohadt drog. Aki azt hiszi a depresszió vicces és romantikus nagyot téved. A depresszió a lelkednek betegsége, nem egy múló állapot, melyet egy jó pasi meg tud gyógyítani, csak azzal, hogy jóképű. Sokat javult az állapotom, amióta együtt vagyok a párommal, de ez még csak a gyógyulás eleje. S mindig történik valami ami visszaveti az embert a gyógyulásban :/

Andy édes pofájára - karakter alkotás pron

  Gondolkodtatok már milyen arcot vágna kedvenc énekesetek, ha megtudná miről álmodoztok vele, milyen fanfictionokat írtok róla, esetleg összehozzátok más énekesekkel? :)

 Nem árt ha néha fanfictionozunk. Sok időt megtakaríthatunk, ha a karakterünk egy kinézett ember, könyebben meg tudjuk alkotni. Mivel a külsőt már előrántottuk egy énekesről/zenészről, nem lesz nehéz. Adunk a történethez megfelelő személyiséget neki, ha okosak vagyunk feltérképezzük az adott ország kultúráját, s arra pofozzuk rá a karakterünk személyiségét. Ezt persze egy normál karakternél is meg kell tennünk. 

 Ami a legjobban idegesít a bloggos "könyvírásban" hogy minden bloggon van egy "Szereplők" rész. Ott pedig a legátlagosabb és leggyönyörűbb, modell jellegű lányok pózingolnak, van amelyiket hatvanötödszörre látok, de nem baaaj. A karakterek többsége hasonló sablonra van felhúzva, mert minden romantikus történetbe kell egy rossz fiú, egy ártatlan lány, egy barátnő, egy utáló, néhány töltelékkarakter, anyuka. Fontos hogy a jó lány legalább FÉLIG árva legyen, vagy a szülei el legyenek válva, hogy még inkább tudjuk sajnálni, ne jöjjön ki az anyjával, ezért érezzük át a helyzetét. A rossz fiúval összejön a jó lány, aztán szakítanak, aztán újra össze jönnek. 

 Ezt jól esik az embereknek olvasni. Hiába klisé, az ember reménykedik abban, hogy talán neki is sikerül, amit a szerencsétleneknek. Nagyon romantikus.

 Ami viszont a kedvencem...

(Kép és leírás illusztráció)

Kis Ernő
Kor: 35
Foglalkozás: Mosogató a McDonaltsban
Kedvenc szín: Rózsaszín

Nem baj, szeretjük Ernőt. Justin Biebert kevésbé, de ezt dobta be először a google. A nevét meg valahol olvastuk valami újságban, valamikor, hát nem is kellett nagyon gondolkodni, we did good job! De a továbbiakban Kis Ernőről, azon kívül, hogy a McDonaltsban nem lép előre, hogy ő a rosszfiú, és a kedvenc színe a rózaszín. Ezen kívül bunkó, s minden nő rá nyálaz. Karakterkidolgozás LVL6x10 a 23.on, Nem kell sokat szenvednünk a karakter kitalálásán, leírásán, ahogyan szőke haja az égnek ágaskodik, kék szemeiben halvány "mindjárt elalszom" hangulatú fény csillog, ajkát vékony mosolyra fittyeszti - Életem legjobb leírása T.T 

 Persze ennek is megvan az oka. Mégpedig az, hogy nem járunk emberek közé olyan sokat. Az embereket figyelve jöhetnek olyan ötletek - például ha korházban vagy gyakorlaton, és sok a külföldi cserediák, hiába nem érted mit mondanak, unalmas, éppen nem pelenkacserével töltött félóráidat - két másodperceidet -  ki tudod arra használni, hogy ellemezd az embereket. Néhány mondatból, hangsúlyból ki tudod következtetni, milyen kapcsolatban állnak. Ha tudsz néhány szót az adott nyelven, például angolul, hogy a tanárt "Mr." vagy "Ms." vagy "Mrs" Ernőnek vagy éppenséggel Ernő-senseinek neveznek, egymást beceneven szólítják a diákok, vagy ha nem ismerik egymást leolvassák a kártyákról a teljes neveket. Az arcokat meg tudod nézni. Otthon, gyakorlás képpen, egy üres lapra leírhatod egy karakter kinézetét. Rejtő Jenő is - ki szerintem a magyar irodalom egyik oktalanul keveset említett írója - piacokon, kikötőkben szeret ihletet a karaktereihez. 

 A gép előtt kisebb esélyed van egy karakter tökéletes megalkotásához. Bár az Interneten sokkal személyesebben tudsz beszélgetni másokkal, nincsenek zavaró tényezők, át tudod gondolni mit írsz. Nem mindenki írja a valós gondolatait, lehet, teljesen másnak adja ki magát aki. Ebből elég nehéz jellemet kovácsolni, nehezen tudod eldönteni, mire gondol. Míg élőben ott van az ember arcmimikája, melyről tudsz olvasni, itt ez nincs jelen. Helyette vannak a smilek, melyekkel szélsebesen hazudhatunk a másiknak lelki állapotunkról. 

 A karakter alkotásának lelki síkjai nagyon összetettek. Ugyanis az embereknek van egy alap személyisége, melyre, mint egy vázra fel tudjuk húzni a szereplő jellemvonásait. A fő vonásokra pakolhatjuk rá az apróbb jellemvonásokat. Például ha egy depresszióra hajlamosabb karaktert csinálunk, ne legyen mindig ultraboldog. Ha levert, depressziósabb a karakter, lehetnek jobb napjai, melyeken néha mosolyog egy kicsit, de főleg a borúsabb világképe látszódjon. S nem fog attól még megváltozni egy pillanat alatt, hogy belép az életébe egy csodálatos srác, aki imádja. A gyógyulás nagyon hosszú, ugyanakkor hiába billen át egy kicsikét a boldogba a karakter alaphangulata, még mindig hajlamos lesz depressziósabb időszakokra. Hiteles karaktert a személyiség alapos árnyalásával érhetsz el, neked kell a szereplőd lelkét megfestened, így az adott karaktertipushoz megfelelő "színeket" kell felvinned a palettádra. 

Gondolom ő se arról álmodik , hogy unikornist legeltessen Álomföldjén (Hetalia - Oroszország)

 Mentális zavarokat, betegségeket, esetleges ritkább szindrómákat csak akkor rakj a történetedbe, ha TUDOD MIRŐL ÍRSZ. Ha azt se tudod mi a Hiperaktivitás, a depresszió, a pánikroham, vagy a harlequin ichiozis ne írj róla. A saját hitelességedet fogja lebontani, ha rosszul írod le a tüneteket. S egy írónak hitelesnek kell lennie, ha Fantasyt is ír, el kell hitetnie a nagyérdeművel, hogy az általa megírt világ így van rendjén.

 

A külső megalkotásához sok rajzolást, írást, és nézelődést ajánlok. Szinkronban lehet a test a személyiséggel, de érdekes karaktert hozhatsz létre, ha kevered ezeket a jegyeket, sokkal szerethetőbb egy olyan karakter, aki jól érzi magát a bőrében, hiába kicsit duci, mint aki csontsoványan is le szeretne fogyni a harminc kilójából még harmincat. 

 Nem egy nagy etvasz egy kép alapján összerakni egy karaktert, s azt egy bloggra kirakva, az olvasóknak bábokat adni a történethez, míg olyan karaktert, kútfőből összerakni, melyet az olvasó elképzelhet, saját arcára formálhat... sőt! Talán még bele is szerethet ^^ 

300 szavas kihívás - The-300

 Nos, jelentkeztem egy afféle kihívásra, melyben 300 szóból kell egy izgalmas, kézelfogható történetet alkotni. Nem 302, nem 299, pontosan 300 szó szükségeltetik. Izgalmas kihívás, hisz imádok írni, csak novellákban nem vagyok valami sikeres - mert ha a Lucy belelendül XD

 Íme a kihívás Bannere, és köszönöm a felvételt ^^

Mert az áldozat a hibás - avagy Lucyke a hülye mert kihasználták

 Mivel már jó három hete történt az ominózus eset, hogy a fogadott hugicám elküldött a francba, mert kivételesen boldog vagyok. Tudom hogy furcsa, de eddig sikerült rámküldenie egy általa rendesnek nevezett férfit, akinek csak az tetszett hogy van mellem. Persze ez nem meglepő, csúnya lányokban is van valami jó. Aztán pár hónapra rá, miután szakított velem elkezdte magát hozzám vissza édesgetni, s a végén egy elég szép üzenetben kifejtette: "randa vagyok mind a bűn" "a pókot kiharapom a sarokból". S utána ment, felvágta az ereit  konkrétan felcsinált egy csajt, s elvett 9 szüzességet :).
  Persze utána kaptam a fejemre, hogy én tettem tönkre, estöbö. Meg az első exemért is, akinek bevallása szerint a... khm... izé... és szerintem az elég cink, ha olyan álapotban tisztelsz meg egy hölgyet, amire nincs jó magyarázat - nem mellesleg szerintem gusztustalan. Persze mindent megtettem neki, hisz akkor azt hittem, hogy ez a szerelem.

 A nőt lehet csicskáztatni, a nőnek az a dolga, hogy lesse minden kívánságát a férfinak, ezért cserébe néha kap egy bókot, hogy mennyire szép. Ritkán, de kap!  A lelki bántalmazás, amikor meghallod, hogy te csak a szexre vagy jó, hogy nimfómán vagy, hogy neked f***sz kell a szádba, rájössz, hogy ez nem mehet így tovább. Hát próbálsz lépni - idő közben életem leges legs****bb bizonyítványát szedtem össze - próbálsz visszatérni a régi énedre, hátha visszakapod az eredetit. De nem sikerült. Veszekedést az ő erotikus írásai követték, s az utolsó esti veszekedésnél besokaltam. Igaz csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, de annyira felszívtam magam, hogy kimondtam mit gondolok róla. Ráadásul hugival is sikerrel összejött, s az állítólagos "legjobb barátnőm" kinek a pártját fogta?
 De végül is te nem számítasz, te csak egy nő vagy a többi közül... végigbőgtem három hetet, de nem baj, volt anime, volt nasi, szépen fel is szedtem pocira. De az életem továbbra is érdektelen maradt.

 Hiányzott... kerestem, hogy ki tud nekem legalább tizedannyi életkedvet adni mint ő. Megismerkedtem egy fiúval, aki ugyan arra használt volna, de nagyon naív voltam. Kért rólam képet, melyen látszik az arcom - vigyázok rá hogy ne látszódjon az arcom a facebook képeimen, hisz utálom - s minek mutassam magamat meg. Küldtem neki, jól is lakot vele, el volt. Aztán jött az első randi, kimentem a Westendbe, vártam. Húsz percet ott álltam, majd sírva hazakullogtam - nem volt ott. Anya persze nem hogy vígasztalt, még kaptam is a fejemre, miért sírok ilyen hülyeségen s miért rontom el a kedvét. Gondolom neki sose fájt ha otthagyták...

 Utána meg első randi ELŐTT pár órával hagytak ott.

 Persze szerelmi életem a poszt elején megismertetett példa szerint alakult mígnem körül-belül így éreztem magam...

 Nos, ez így ment tovább egészen úgy októberig, amikor összejöttem "japánnevűvel". Nos, ez parkinzonos volt, beteg, meg hát már elegem volt a szar kapcsolatokból. Hugi persze durozsolt, s a végén összekapott velem. Utóbbi meg leszart, magyarán én nem foglalkoztam azzal hogy ő van, ő se velem, miközben rendszeresen fenn volt, mígnem ezt az üzenetváltást találtam facen (komment-poszt kiadásban).
 Japánbetűs: Ennyi volt végre, örülök hogy vége
 Hugi: Te bírtad a legtovább eddig.
 Nem írásban, posztban basszus! Aztán még a gyerek van megsértődve, hogy kb leszarom. Törölte a kapcsolatot faceről, én innéttől kezdve semmissé tettem a dolgot. Letiltottam mindenüt, s úgy döntöttem felakasztom magam. Sok szuicid gondolatom volt akkoriban, persze ezt jól eltitkoltam mindenki elől. Nem éreztem magamat életképesnek, egyre inkább magamba zárkóztam, hisz úgy se ért meg engem senki se. Szinte már robotként éltem, hazaértem, SSOztam, aludtam, néha tanultam. Ördögi kör. Próbáltam lefogyni, próbáltam titkolni a problémáimat, de egyre rosszabb lett. Bár tanultam, s próbáltam jól teljesíteni, szinte már szétroppant a lelkem.

 Aztán egy szép napon élőben is találkozhattam álmaim szerelmével, kivel végre boldog órákat tudok eltölteni ♥

 Ott kezdődtek a gondok, úgy január környékén, hogy hugi összejött az első exemmel. Nos, róla köztudott - mármint megmondtam neki - hogy neki a nő csak a dugásra kell. Nem tudom hogy sikerült neki, de teljesen magába havarította, s ellenem fordította. Én voltam az idióta, hogy miért szakítottam vele, holott jó okom volt a dologra. Idegességemben elkezdtem magam vagdosni, melyet minden ilyen roham után egy fogadalommal zártam - többé nem csinálok ilyet. Zokniban aludtam, hogy ne bukjak le, s próbáltam titkolni a dolgot, mert erősnek kell tünnöm. Én nem lehetek csak úgy beteg, a problámáim nem problémák :)

Már gyógyulgatott amikor készült. Még jópár nyoma megmaradt. 

 A terápia sikeres volt. Az önbecsülés legkisebb csíráját is kiírtották belőlem, szinte gyűlölöm magam, s jó okom van rá hogy gyűlöljem. Utálok a tükörbenézzni, s lassanként elveszítettem önmagamat, egy mindenkinek behódoló, saját véleményt nem alkotó robot lettem, mely csak azért él, hogy másoknak megfeleljen. Párom próbál terapizálni, az induláshoz képest sokkal jobban vagyok, de nem hiszem, hogy valaha is a régi leszek :(

 Sajnos akinek szólna a poszt úgy se fogja elolvasni :P :D

Öröm az ürömben

 Nos, életem legjobb gimis bizijével zártam az évet, egy kettes, 5 hármas, 5 négyes.
 Azon kívül hogy kopizták az ötletemet és ezért én vagyok a hibás, még más is történt. Ezt nem fejteném ki, 14-12 éves gyerekekkel nem állok le vitázni azon hogy ADHDs és cukorbeteg vagyok, úgy se fogják fel - mert van aki ezzel nő fel, van aki meg azt se tudja mi a fene ez, csak ha kisül,  hogy a gyereke az. (A másik dologra egy külön posztot rá fogok áldozni XD)

  Figyelemhiányos - zavaros helyesbítem - hiperaktivitás. A hiperaktív gyerek pörög mint a bugócsiga, kezelhetetlen, s rohangál fel alá. Ez a kialakult kép erről a betegségről. Nem ül meg órán, dobálja a másikat, antiszociális. Miközben ez nem mindig van így - én mondjuk szoktam órán aludni.
 A figyelemzavaros hiperaktivitás jellemző tünete, hogy nem tudsz figyelni órán, egyszerre hat dolgot képes vagy csinálni, de ezt nem tudod koordinálni, random belekezdesz dolgokba, s hamar elterelődik a figyelmed, nem tudsz semmit se anélkül megcsinálni, hogy ne terelődjön át a figyelmed másra. Nehezen tanulsz, mert már egy légy is sokkal érdekesebb mint a tanulnivaló, ha leültetnek, nem biztos hogy várni fogsz amíg vissza nem jönnek. Hamar unatkozni kezdel, s fáradsz, nem tud egy dolog lekötni, az adott dolgokat félbehagyod. Jellemző még a szétszortság - jópáran tudják igazolni mekkora kupi van a padomon, s mennyire összeszedetlen vagyok. S ezzel szenvedek jó pár éve.
 Bevalom, a Wikipédiában talált egy részlet sajnos nagyon igaz rám, idézem:

Ez egy szinte kielégíthetetlen igény a másik ember figyelemére. Történhet ingerlés, zaklatás, bohóckodás, helytelen vagy veszélyes cselekedet által.

 Oké, szeretem ha rám figyelnek, ez mondjuk jól jön a színészetben, de nem vagyok valami szép alkat. Na meg mostanság 2 emberre vagyok hitelesítve beszédügyileg. Ha többen vannak megkukulok, egyszerűen nem akarok zavarni.
 Sose olvastam utána a betegségemnek, hiszen nem nagyon érdekelt ráfogtam a vezető betegségemre - az inzulinrezisztenciámra, hogy az okoz mindent, ha hipozok, akkor akadok ki, de úgy látszik ez csak mellék tünet, hisz az egyik tünet a következő ennél:

 "Gyors hangulatváltozások. Szélsőséges, túl erős reakciók vagy éppen a reakció hiánya, - érzéketlenség. Túlzásba vitt érzelmek (sírás, hiszti, szeretet), depressziós problémák kibontakozása, vagy idővel a betegnek egyre jobban a magába zárkózása"

 A szülök nagy része próbálja tagadni hogy az ő gyereke "bajos" - szerencsére az én szüleim kivizsgáltattak - s csak a bizonyítványon üt ki ha esetleg a gyereknek ez a betegsége van. Mivel részképességzavarokat is kiválthat a betegség, a legtöbb esetben egy adott tünetet kezelnek - diszgráfia, stb. De néha egy felmentés nem oldja meg a dolgokat, a gyereknek segítség kell. Jómagam a négyes bizonyítványommal ADHD-s vagyok :)

 Terápiák között ott van a gyógyszer. Erről az a tapasztalatom, hogy jó hogy létezik meg minden, de nekem ellentétes hatást váltott ki, a jegyeim romlottak, s egy dologra korlátozta be a gondolkodásomat - egy játékra. Vényköteles gyógyszer, nem adják ki egykönnyen, s az ára is elég borsos. S lássuk be az ember agyát letompítja...
 Másik terápiának ajánlom a szénhidrát szegény étkezést. Anya eléggé beleásta magát a témába, amikor kiderült hogy "inverz cukros" vagyok, s kiderült hogy ADHD kezelésére is sikerrel alkalmazták a szénhidrátszegény, cukormentes diétát. Ennek a diétának a gyümölcse a jó bizonyítványom - illetve annak hogy néha-néha tanulok. Érdemes vele megpróbálni. Illetve sporttal lehet kicsit a figyelmen javítani, főleg ahol a figyelmet szándékosan meg KELL osztani.

 A másik dolog, hogy a betegségeim kifolyólag is idegbajos vagyok, s most tettek is ezért, de holnap gyakorlatom lesz :/ Erről holnap mesélek bővebben :)


(S bocsánat a kurta cikkért, igyekszem bepótolni ^^")

Fuck off

 Na basszus, ki lettem dobva. Csak mert szeretek valakit...

Oké, gondolom nektek is feltűnt, hogyha sokat melóztok, nagyon kevés megbecsülést fogtok kapni, hiszen a munka szégyen. A mai világban az a menő ha seggeden ülve milliárdok hullanak az öledbe, a munkás ember viszont tengődjön a kevés fizetésén, zsíros kenyéren.
 Aki régebb óta ismer, meglepi, hogy hirtelen rohadt nagy lett a pofám. Csak tudjátok, kicsit meguntam hogy én vagyok a tündérke aki végigalussza a szüneteket, nem nagyon beszél, s mindenben egyet ért. Most hogy ki mertem nyitni a pofám, miután csúnyán lealáztak az adminok, engem és a páromat, úgy döntöttem, kinyitom a számat.
 Tudjátok, egy oldalon adminnak lenni nem csipcsup mulatság, és egyszerű. Hiába melóztam, hiába hoztam száz likokat, ez nekik kevés volt. Örökké kevés leszek nekik. Mindenkinek kevés vagyok.

 Jelenleg a teljes megsemmisülés határán vagyok, gondolkodom mire akasszam fel magamat - fogok egy emlékcsomagot. Embert teremtek belőle, s azt egy akasztófához viszem, s mint Itachi egy tsukuyomiban addig szurkálom, míg egy pillanat alatt évek el nem telnek. Hagytam rohanni a dolgokat, csak a párom miatt maradtam náluk. Éreztem, hogy nem az én társaságom, elkezdtek kiturni. Éreztem, hogy egyre inkább értéktelenebb vagyok. Ezért inkább nem is posztoltam, leszartam őket nagy ívbe. Ha ők arra nem méltóztatnak hogy meghallgassanak, akkor minek gülizzek.

 Nem érzem magam jól így. Mint egy szakítás után, próbálsz felállni, végiggondolod mit tettél rosszul. S gondolkodsz hogy mit kezdj magaddal, hogyan jutsz majd túl rajta... de nem tudod, hisz egyedül vagy. Hiába állnak melletted rengetegen, te a lelkeddel egyedül vagy. Ha csak nem... áh hagyjuk, hülyének néztek ha elmondom ^^

 Tartsd meg magad egy bakoló, vágtázó lovon, s próbálj meg nem leesni, amikor éppen megpróbál ledobni a hátáról...

X faktor mentorok - Ötperces kiakadás

Na még egy műsor ami ahogy halad az idő úgy lesz egyre sz*rabb. A harmadik évad beválogattotjait azt hittem nem fogja túl tenni semmi. De... úgy látszik a csatornák versengenek egymással, ki tud trágyább műsorokat összehozni.
 Miután végigszenvedtük ahogyan a sztárban szátban nyenyeregnek, jöhet az újabb showműsor, az X faktor - várhatóan ősszel. A zsűriösszeállítást izgatottan vártam, hiszen kisebb koromban, szerettem nézzni ezeket a műsorokat mert akkor még... jó volt(?).
 Nos, imádtam. És a papagájom is, nyugodjék. Néhány előadótól úgy belelkesedett hogy alig bírta ki csiripelés nélkül. Az első mentorgárda volt a kedvencem, de kiegyeztem a másodikkal is, ugyanis mit tud csinálni az ember, s ráadásul nagyobb neveket vettek be. Persze nem várom el hogy hívják ide Justin Biebert és az zsűrizzen, vagy egy nevesebb zeneszerző a zeneakadémiáról.

Nézzük a legújabb négy zsűritagunkat dobpergés...

 By Alex - Az én kedvesem... nem ismerem máshonnét, bár erőteljesen elgondolkodtam hogy egy gyászosabb dalára temessenek el. De aztán meghallottam a Neo Gothic Romance-t a Blood Stain Childről, s átírtam a végrendeletemet.
 Tóth Gabi - Bevált, szeretem. Talán az egyetlen egy zsűritag akivel úgy-ahogy kiegyezek, hisz már az előző néhány évadban is zsűri volt.
 De a másik kettő. Puskás Peti meg Gáspár Laci. Egyiket sem ismerem, lehet én vagyok leragadva Hatsune Mikuéknál, de nem tudom hogy mit keresnek a zsűriben. Lehet engem lehurrogni, tényleg nem értem eme összeállítást.

 Lehet, hogy az előző éveknek az X-faktorra épített hypja tehet róla, hogy ennyire csalódott vagyok. S tényleg tehetségeket fedeztek fel, de aljuk be, az első évadból sok emberről nem hallunk. Jó a hangjuk meg minden, de a legtöbbet úgy elfelejtették, mint a szél. Hallotattok mostanság a ledes emberkékről a Got Tallentből? Nem. Többet olvastam Hatsune Mikurol véletlen, mint halottam ezekről a szerencsétlenekről mostanság. Például a Vastag fívérek egyik fele, a kisebbik már a Tv2-n van. Mert elfelejtették őket. Jól felhypolják őket ameddig tart a műsor, majd pedig szépen lassan lemorzsolódnak. Helyettünk kapunk testépítőket - melyeket a Biotheck Usa szponzorál, mely rengeteg pénzt nyom bele az RTL-be, kis kormánymocskolást, néhány megölt kisbabát, cuki kisálatokat, s sztárhíreket. Ezt majd kivesézzük később.

 Tudjátok mennyi pénz van ezekben a tehetségkutatókban? Véleményem szerint egy hajtósabb döntő alatt többet keresnek belőle, mint az egész éves reklámbevételük. ugyanis általában egy szavazat 350-400 forint. AZ MÁR FÉL STAR RIDER! S nem vásárolsz érte jóformán szolgáltatást, csak néhány szerencsétlen tehetséget, mely hónapokig készül azért, hogyha nem nyer, hamar a feledésbe merüljön a neve. De ha nyer is a köré épített hype se tart sokáig. Amikor indítanak újabb műsort előveszik hogy szponzorálják, aztán ha csak nem születik gyereke nem nagyon fogják elővenni.

 Koncertek, rajongó lányok, rengeteg pénz, új autó, utazás. Ez ám a jutalom mi... de a csatornának többet hozol. Nem mondom hogy nem kellenek ilyen tehetségkutatók, azzal nem értek egyet, ahogyan ezt megalkotják. S azt ahogyan gyerekek - mert mindenki volt gyerek, s álmodozott arról, hogy így-vagy úgy megismerik a nevét - álmából húznak hasznot. Nem tízmilliót keresnek ezen az egészen. Sokkal többet. A befektetett pénz százszorosát sikerül megszerezniük csak abból, hogy találnak néhány tehetséges embert, leadnak néhány brutálpocsékot. Lehet lennének még tehetségek, de csak azokat juttatják be a zsűrik, melyeknek van valami ami eladhatóvá teszi őket. Cukik, tsunderék, szexik, s talán van hangjuk.

 Elnézést de ezen a zsűrifelhozatalon nagyon kiakadtam. Persze anyáék nézzni fogják magyarán nekem is néznem kéne... majd elanimézek közben. Egy kis Uta No Prince Sama? :)

Fogyjá le mert szép leszel :P

 Na eljutottam arra a szintre amikor már agyvérzést kapok a vékony csajoktól akik a súlyukra panaszkodnak, éheztetik magukat, s azt mondják randák. Másik végletet is szeretem, bár annál azt érzem, hogy elfogadja magát, s nem szívja le az összes energiám mellette lenni.
 Oké, randának tartom magam, de ennek jó pár oka van. Fogalmazzunk úgy, sok minden hibám van, például a gerincem egy S betűt ír le a hátamban. De ennek tényleg van oka - persze van amit szeretek magamban. Az izmos lábamat, s a nagy oppiimat, s a... mindegy XD
 De azért ha belenézek a tükörbe, rengeteg apró hibát látok magamon. Még sem sminkelek. Miért? Egy, rohadtul nincs rá időm, mástrészt meg így szeret a párom, így szült meg anyám. Azért anya csak tudja hogy nézz ki a legjobban a lánya? Harmadrészt, attól a rengeteg vakolattól úgy érzem mintha egy második bőr lenne az arcomon, s az ahogyan leolvad...

 Visszakanyarodva. Nem értem az önképzavarok eredetét, de a testképzavarok nagy részét a média váltja ki. Tökéletes fogsorú, vékony lányok, szexi, mégis kölyökképű férfiak. (S még én vagyok idióta hogy ezek helyet animéket nézek :/ higyétek el egy animelánynak több köze van az anatómiához mint néhány címlapmodellnek)
 Nos, hogyan csináljunk divatlap címlapot?

1. Vegyünk egy anorexiás éhező nénit, kinek már az arca annyira beesett, hogy a manduláját látod az arcbőrén keresztül.
2. Adjunk rá olyan ruhát ami kiemeli hogy milyen vékony, de elfedi hogy melle nincs már mert lefogyta.
3. Fotózzuk le a legideálisabb pozícióban, hogy látszódjon milyen vékony mindene, mégis mennyire szexi és nőies
4. Vegyük elő a photoshopot. Tüntessük el a bőrhibákat, a beesett arcát töltsük fel egy kicsit, állítsunk a fényeken, hogy még kivánatosabb legyen (a kép csak illusztráció)

 A média a tömeg manipulálásának legjobb eszköze. Csak szép csomag kell egy termékhez, s máris jönnek a vevők. Ennek viszont mellékhatása, hogy az aki nem teheti meg magának, hogy iphone-ja, persil mosószere és signal fogkeféje legyen, H&Mből vásároljon, kevesebbnek érzi magát. Hiszen az osztálytársai tízezres ruhákban, harmincezrekért vásárolt cipőkben járnak, s tökéletesek. Emiatt egyre inkább bezárkózik, s gondolkodni kezd, hogy érheti el azt, amit ők. 

 Vagy talál magának néhány példaképet, akikre hasonlítani akar. Mert a súlya miatt piszkálják az osztálytársai amellett, hogy nem a legújabb divat szerint öltözködik, s nem telik százezres telefonra. Menekülni akar. Jobb esetben a zenébe menekül, animézik (ennek a szülők kevésbé örülnek, inkább legyen beteg a gyerek mint perverz japán meséket nézzen), vagy elkezd őrültebbnél örültebb ötleteket kreálni. 

 Nekem is volt egy ilyen időszakom - úgy fél éve. Megpróbáltam keveset enni, vagdostam magam, s reménykedtem, hogy lesz kiút az aktuális kapcsolatomból. Az evést pótcselekvésnek fogtam fel, mely segít átvészelni ezt az időszakot. S mindig ott kötöttem ki, hogy a lábamat hegek borították, a poci meg tele lett, s csöngetett az új adagért - ezt nyögöm most, az emésztésem konnyecc, a lábamat meg nem tudom hogy fogom lebarnítani egy eltünjenek a hegek... csábított a modellek vékonysága, az a könnyedség amivel állnak a kamera előtt. Próbáltam egy brutális edzéstervet betartani, ki is találtam hogyan tudom pótolni a vitaminokat amik kiesnek. 

Az anorexiásoknál rengeteg hiánybetegség alakul ki. Az A vitamin hiánybetegsége farkasvaksághoz, a C vitamin hiány skorbuthoz, a folsav és a k vitamin hiánya vérképzési és véralvadási zavarhoz vezet.
Forrás: bioszóra

 Abba mondjuk a csalódott tini nem gondol bele, hogy milyen áldozatot válalnak a modellek a pénzükért. A tinik nem pénzért teszik ezt, nekik nem a munkájuk, nem függ az rajta, hogy másnap a hídalatt-éjszakázbak-e. A modellek életmódjuk fenntartásáért, s a divatmárkáknak kénye-kedvéért tönkreteszik a szervezetüket.

 Az anorexia rengeteg veszélyel jár. Oké, hogy egy élő csontváz leszel, s csak aggódást fogsz kapni, rengeteg egyéb betegséget szedhetsz össze.

 A vitaminhiányok egyenként is elég veszélyesek. Az E vitamin hiányától elkezdhet hullani a hajad, D vitamin hiánytól csontritkulásod lesz. A K vitamin a véralvadásodban játszik szerepet, vérzékenyebbé vállsz, ha marad menstruációd nagyon erős lesz. A C vitamin hiánytól skorbutod lehet, elveszíted a fogaidat. A szénhidrátok hiánya miatt a szervezeted nem fogja bírni energiával, egyre fáradtabb leszel. Zsírok nélkül fázni fogsz, a hőháztartása a szervezetednek felborul. A hormonrendszered megkergül (Nekem ehhez nem kellett anorexia XD Ne próbáld ki irgalmatlan rossz :D ) elmúlhat a menstruációd. Oké "szép" leszel, de nem lehet gyereked. Pedig egyesek úgy örülnének egy gyereknek... 

 Ami még jobb, előbb utóbb a sav kimarja a gyomrodat, gyomorfekélyed lehet. A sok ivástól a veséd felpörgeti magát, de nem fogja sokáig bírni, leáll. S innét borul az egész szervrendszered. Ha nem kapsz előbb szívrohamot, mert a legyengült szervezetedet nem bírja tovább éltetni ;) 

 Persze, erő kell hogy ebből kilábalj. Meg hogy még mélyebbre rántsd magad. S erre valók az interneten keresztül megismert "barátaid". Elkeseredve keresel inspirációt, s találsz is. Beírod a "thinspiration" keresőszót, s rögtön a pofádba lóg rengeteg kép. Vékony lányok, angol szövegek, melyek arra biztatnak ne egyél. Mert enni bűnös dolog... (szerintük. Szerintem viszont maga az élvezet, csak tudni kell mit veszel a szádba, s minőségi ételt egyél. Na meg ha anélkül akarsz leadni súlyt, hogy gebévé válnál járj egy sportolni, s ne vigyél be cukrot). Hiszen Isten a habzsolást bünteti a pokolban fog sínylődni az aki fal. Nos, eléggé túltelített lehet a pokol. :/ 

Nyugodj meg... úgy vagy jó ahogyan vagy. Ez csak egy példa arra mivel "ösztönzik" egymást... (fordítás a bejegyzés végén)

 A tinik keresik a kapaszkodót. A szüleikhez nem mernek fordulni, hisz ők "úgy se értik meg őket". Keresnek inspirációt, hogy végigvigyék magukat a legnehezebb korszakon. Miután megtalálnak egy közösséget, mely azonos problémával küzd, több inspirációt kapnak, próbálnak túltenni a többieken. Művészetekben eme versenyzés eredményezi a legszebb alkotásokat, itt viszont a lányok-fiúk egészségüket kockáztatva versenyeznek egymással, minnél vékonyabbak legyenek. Egyre brutálisabb ötleteket vázolnak fel egymásnak, démont teremtve, melynek neve: Anorexia Nervosa. Becenevén Ana. A kisértő démon, mely a médiából közelíti meg először őket, barátok vicces beszólásaiból, majd rájuk telepszik, s kiszívja a lelküket. Egy elérhetetlen célért: tökéletesség... 

 Ennek a bejegyzésnek igazából célja nincs. Csak annyi, hogy figyeljetek egymásra, ne menjetek el úgy a másik mellett, hogy nem látod rajta, hogy le van törve, nincs valami vele rendben. Ha baj van, rajtatok is múlhat milyen végkimenetele lesz a dolognak... ha csak megkérdezed, hogy minden rendben, már tettél érte valamit :/ 

 [Személyes tapasztalatok + mély kutatás egy kis inspiráció után :/ ] 

Te keresd...

Teljesen nyugodtan netezgetek, amikor a crome-ban felvillan a facebook értesítője. XY bevett téged ebbe a csoportba...
 Aztán látok egy szép levelet, melyben ki van fejtve, hogy milyen szar ember vagyok, s mennyire azt hitte hogy a barátom de nem... rá akartam írni régóta az illetőre, mégpedig azért mert két kapcsolatomat szépen agyonbaszta. Jó nem közvetlenül...
 Az ok: NEM ÍRTAM RÁ!
 Ismétlen, nem írtam rá. Gyerekek...
 Azt hiszem vonulok be a börtönbe, ilyen vétségért már életfogytiglan jár... hozzatok majd bablevest légyszíves, s figyeljetek oda a páromra...

 Nem értem, miért nekem kell keresnem az embereket? Tudjátok, ha vannak is néha barátaim, én írok rá mindenkire x idő után hogy él-e még. Más ez a clubbchatben és az adminchatben, ahol ha akarom, ha nem megy a duma. Szeretem ha évente egyszer felvillan a chatablak, megnézzem... körlevél. De legalább gondolt rám Istenem!!!

 Gondolom a népszerű emberek (példáúl te kedves olvasó) nem küzdenek ezzel a problémával. Elbeszélgettek az új körömlakkról, hajmosási technikáról, vagy arról a helyes fiúcskáról a szomszédban, kinek a barátnője egy ribanc. S az adott Ribancot hogy nyírjuk ki. Nálam ez nincs. Nézem némán ahogyan a többiek beszélgetnek, néha elhatározom hogy kilépek egy-egy csoportból, mert úgy se szólok hozzá semmit se. Nézzem ki mennyire boldog, hogyan telik a hete, mit vett tízezrekért. S várom a csodát, hogy valakinek eszébe jutok. Néha ráírok emberekre. Régebben többet kerestem mások társaságát, de mostanra rájöttem, úgy se akarnak velem beszélni.

 Na lényeg a lényeg, s amin felidegesítettem magam. Hogy én vagyok a hibás, hogy nem kerestem. Meg is írtam neki hogy nem fogom azon törni magam hogy helyette keressem. Azt hittem hogy egy barátság interneten arról szól, hogy ráírok én az illetőre egyszer-egyszer., egyszer-egyszer meg ő ír rám. De úgy látszik ez esetemben arról szól, hogy néha-néha ráírok, majd hallgatom a leszidást, hogy miért nem írtam > - <

Osztálykirándulás

 Most értem vissza az osztálykirándulásról. Gondolom tudjátok milyenek ezek, több napos, kicsit becsicsantunk, kicsit leöntjük Lucyt sörrel, kicsit bedepizünk mert nincs velünk a párunk...

 Tekerjünk vissza. Egy kempingbe terveztük az osztálykirándulást. Szép házakkal, kulturált környezettel - s a kisbolt nem is volt drága ;) - s közelben lévő hamizdával, strandal - pont most jöttek el a piros betűs napok magyarán megszívtam.
 Első nap amikor megérkeztünk - tegnap előtt - még jól voltam. Nem voltam taknyos, se semmi. Pimpongoztunk, sütögettünk - próbáljátok ki a cukormentes pillecukrot tüzön sütve, isteni ^^ - aztán pedig este... igyunk.
 Nincs bajom az alkohollal, ha nem keverem, nincs bajom tőle. Meg az se mindegy mit mire. Kérdem én, mi jó abban hogy hányásig isszuk magunkat? S ennek hangot is adva nem hagyjuk aludni a másikat? Osztálytársaim csendben buliztak - én is benne voltam bár erősen antiszociális vagyok XD - de a mellettünk lévő osztálykirándulás...
 Élmény arra kellni kicsit másnaposan (az egy sörtől amit megittál), betaknyosodva, hogy a házatok előtt kolompolnak. S az se segített, hogy az éjjel körül-belül másfél órát aludtam, mert olyan hangosan hallgattak zenét, hogy majdnem beléjük rúgtam. Ráadásul nem is jófélét. (kinek mi a jóféle, nekem a metal és a kpop között mozog XD). Tehát álmosan kelltem fel, s nem volt kávém...

 Aztán az este volt az éjszakai fürdőzés. Állítólag nem volt valami jó - nem mentem ki mert megfulladtam a párától a belső fürdőben. Azt a párát csak akkor lehet elviselni ha a vízben vagy, mert akkor nem fog érdekelni hogy melyik halmazálapotába fulladsz bele a víznek. Benn ültem a házban s animéztem... aztán mostmár végre itthon vagyok <3

Mostani gyerekek

Eléggé felháborít amikor megyek végig a kis fűzőcskémben - tíz kiló az egész nem baj XD - a folyosón s néhány kilencedikes beszólogat. Szívem szerint - kockáztatva azt hogy akkorát fogok repülni a suliból, hogy a marson landolok - beverném néhány arcát. Talán az hatásos lenne ezek ellen a kis görények ellen. Talán én nőttem fel abban a rendszerben, hogy az idősebb generációt tiszteljük, s ha egy nyolcadikos (még általánosban persze) felém közeledik fülem-farkam behúzva sunnyogok hátra a menzában a sor végére. Most meg jó hogy nem lök el a büfében...

 De nem csak ezzel van baj... legalább is ez csak az én életemet keseríti meg, hiszen az embert ha nem a klasszikus plázacica típus rengeteg szívatás érheti (lásd: nézz szét a környezetedben). Hanem ahogyan az egész világhoz hozzáállnak a nemes Y generáció tagjai. Leszarnak mindenkit, csak vágódjanak be a haveroknál. Esküszöm mint a kisgyerekek, másolják a körülöttük látott magatartásformákat. De náluk nem a szülő a követendő példa, hanem az instagram-ribancok, facebook-sztárok, s a valóságshowk érdekes világa... [avagy hogyan ripacskodjunk című oktatófilm]

 Nos, az előbbi pár percben sikerült meglesnek Jónás Rómeó-san facebook oldalát - hova sülyedtem gyerekek!!! - egyetlen értelmes posztja az volt, amikor bemutatta a Heim Pál korházban uralkodó helyzeteket. Amúgy meg menősködés, ecsetfej, s végtelen mennyiségű "de nagyon szép vagy hol strigulázod a pasijaidat?" ismerősnő. Nem hinném, hogy tartós kapcsolatai voltak, s hogy fog találni mu... MUNKÁT?! szerintem a szülei pénzéből finanszirozza az ecsetfejét - ellenkező esetben elnézést kérek tőled XD - s a ingjeit. Ja most látom modell...  (megjegyzem a srác idősebb nálam...)
[Átvezető a következő témánkra] s... legutóbbi képe... az... ahogyan a szerelmének tekintendő hölgyet, fenekénél fogva a magasba emeli és lesmárolja - a párom is szokott felemelgetni, s lesmárolni, amikor találkozunk a pályaudvaron. De megjegyzem, nem negyvenöt kiló vagyok XD - és ezt valaki le is fotózta nagyon ügyesen. MIÉRT?!

 Oké, szerelmesek vagyunk s szeretnénk ezt megosztani az egész világgal. Mert miért ne osztogassunk pillangókat a pociból? :) A pillangók szépek, és csodálatosak. Ha szárnyaikat nem nyomják le rettenetesen sablonos idézetek. A sablonos, smárolós profilképek egy ideig elmennek. Ha a pár tényleg szereti egymást, mit szóljak bele milyen profilképet raknak ki? Akkor van baj, amikor már azt is az emberek orrára kötik, hogy éppen most keltek ki egy jó hancúr után az ágyból...

 Vagy amikor a csücsörítős, semmit mondó divat-beállítású profilkép alá bevágnak egy Arany idézetet. Esküszöm, a következő profilképemnél ezt tuti megcsinálom - Óh hová lett lelkem ifjúsága! (Hiszen a hülye libuska tizenhat éves de ő már annyi mindent megélt, az élet meg annyira rossz neki mert anya nem vitte el körmöshöz). Ezektől azt hiszik erősek és legyőzhetetlenek, önbizalmat ad nekik az, hogy néhányan odakommentelik hogy "jajszegénykémhogyegyemegamájadat" kapnak rá ötven liket. Én már arra is büszke voltam, amikor az ismerőseim, a közeliek rányomtak egy-egy likot a profilképeimre, néhányan kommenteltek. Ahogyan éppen próbálok nem leesni a lóról, biztosan nagyon szép jelenet, s hihetetlen romantikus. Ezek jóformán a likokból élnek. Nem tudom hogy a zsebpénzüket a facebooktól kapják-e de a szüleik biztosan büszkék lehetnek rájuk.

Oké megértem, közösségi életet kell élni. De van itt még baj bőven...

Üdvözlet!

Üdvözlet!

Valójában nem akkora nagy a pofám... csendes vagyok... de bennem tombol a vágy hogy kimondjam amit akarok, de egy rajtam telepedő kis valami azt mondatja velem amit elvárnak: ez a megfelelési vágy.
 Na itt ezt végre le tudom magamról pöckölni, s beletaposni a földbe. Nem szeretnék megfelelni senkinek se, csak kiírni magamból a nyűgjeimet, s talán néhány ember el is olvassa ami a fejembe jár - nyugalom ez nem egy hentai blogg lesz XD

 Magamról néhány szót elmondanék. Éppen most lettem nagykorú, utálom az emberek többségét (Téged kedves olvasó nem utállak ♥) s viszonylag anime-rajongó vagyok. Nem otaku, nem anime-fan, rajongó. Kilóméternyi külömbség van köztük. Szeretem őket, de nem görcsölök azon ha nem látom a sorozatom legfrissebb részét. Szeretem a japán rockot, a vocaloidokat, az utetéket, a kpopot, a metalt, a folkmetalt, és a... amit más nem hallgat. Talán a Black Eyed Peas - Lady Gaga korszakom volt a helyén egyedül. Divatból utáltam Justin Biebert, az One Directiont - Dájreksöner voltam igen majd ha én leszek a Hokage* - nem szerettem semmit se amit a többiek. Nem járok bulizni, otthon üldögélni, vagy egy hátason, viszont annál inkább. Lovak a szenvedélyeim - na lófan vagyok! Egy hét egy jó kiadós félórás lovaglás és ezt követő egy-két órányi lónyúzás nélkül elképzelhetetlen. 

 Bloggomban nem nagyon fogtok találni következőket: Sminktippeket, hogyan nagyobbitsuk meg a mellünket tippeket. Amit találni fogtok: Gumicsizma előnyei, anime ellemzések, s ami eszembe jut ^^ Hát mert miért ne? :D