2016. május 31., kedd

Fogyjá le mert szép leszel :P

 Na eljutottam arra a szintre amikor már agyvérzést kapok a vékony csajoktól akik a súlyukra panaszkodnak, éheztetik magukat, s azt mondják randák. Másik végletet is szeretem, bár annál azt érzem, hogy elfogadja magát, s nem szívja le az összes energiám mellette lenni.
 Oké, randának tartom magam, de ennek jó pár oka van. Fogalmazzunk úgy, sok minden hibám van, például a gerincem egy S betűt ír le a hátamban. De ennek tényleg van oka - persze van amit szeretek magamban. Az izmos lábamat, s a nagy oppiimat, s a... mindegy XD
 De azért ha belenézek a tükörbe, rengeteg apró hibát látok magamon. Még sem sminkelek. Miért? Egy, rohadtul nincs rá időm, mástrészt meg így szeret a párom, így szült meg anyám. Azért anya csak tudja hogy nézz ki a legjobban a lánya? Harmadrészt, attól a rengeteg vakolattól úgy érzem mintha egy második bőr lenne az arcomon, s az ahogyan leolvad...

 Visszakanyarodva. Nem értem az önképzavarok eredetét, de a testképzavarok nagy részét a média váltja ki. Tökéletes fogsorú, vékony lányok, szexi, mégis kölyökképű férfiak. (S még én vagyok idióta hogy ezek helyet animéket nézek :/ higyétek el egy animelánynak több köze van az anatómiához mint néhány címlapmodellnek)
 Nos, hogyan csináljunk divatlap címlapot?

1. Vegyünk egy anorexiás éhező nénit, kinek már az arca annyira beesett, hogy a manduláját látod az arcbőrén keresztül.
2. Adjunk rá olyan ruhát ami kiemeli hogy milyen vékony, de elfedi hogy melle nincs már mert lefogyta.
3. Fotózzuk le a legideálisabb pozícióban, hogy látszódjon milyen vékony mindene, mégis mennyire szexi és nőies
4. Vegyük elő a photoshopot. Tüntessük el a bőrhibákat, a beesett arcát töltsük fel egy kicsit, állítsunk a fényeken, hogy még kivánatosabb legyen (a kép csak illusztráció)

 A média a tömeg manipulálásának legjobb eszköze. Csak szép csomag kell egy termékhez, s máris jönnek a vevők. Ennek viszont mellékhatása, hogy az aki nem teheti meg magának, hogy iphone-ja, persil mosószere és signal fogkeféje legyen, H&Mből vásároljon, kevesebbnek érzi magát. Hiszen az osztálytársai tízezres ruhákban, harmincezrekért vásárolt cipőkben járnak, s tökéletesek. Emiatt egyre inkább bezárkózik, s gondolkodni kezd, hogy érheti el azt, amit ők. 
 Vagy talál magának néhány példaképet, akikre hasonlítani akar. Mert a súlya miatt piszkálják az osztálytársai amellett, hogy nem a legújabb divat szerint öltözködik, s nem telik százezres telefonra. Menekülni akar. Jobb esetben a zenébe menekül, animézik (ennek a szülők kevésbé örülnek, inkább legyen beteg a gyerek mint perverz japán meséket nézzen), vagy elkezd őrültebbnél örültebb ötleteket kreálni. 
 Nekem is volt egy ilyen időszakom - úgy fél éve. Megpróbáltam keveset enni, vagdostam magam, s reménykedtem, hogy lesz kiút az aktuális kapcsolatomból. Az evést pótcselekvésnek fogtam fel, mely segít átvészelni ezt az időszakot. S mindig ott kötöttem ki, hogy a lábamat hegek borították, a poci meg tele lett, s csöngetett az új adagért - ezt nyögöm most, az emésztésem konnyecc, a lábamat meg nem tudom hogy fogom lebarnítani egy eltünjenek a hegek... csábított a modellek vékonysága, az a könnyedség amivel állnak a kamera előtt. Próbáltam egy brutális edzéstervet betartani, ki is találtam hogyan tudom pótolni a vitaminokat amik kiesnek. 

Az anorexiásoknál rengeteg hiánybetegség alakul ki. Az A vitamin hiánybetegsége farkasvaksághoz, a C vitamin hiány skorbuthoz, a folsav és a k vitamin hiánya vérképzési és véralvadási zavarhoz vezet.
Forrás: bioszóra

 Abba mondjuk a csalódott tini nem gondol bele, hogy milyen áldozatot válalnak a modellek a pénzükért. A tinik nem pénzért teszik ezt, nekik nem a munkájuk, nem függ az rajta, hogy másnap a hídalatt-éjszakázbak-e. A modellek életmódjuk fenntartásáért, s a divatmárkáknak kénye-kedvéért tönkreteszik a szervezetüket.
 Az anorexia rengeteg veszélyel jár. Oké, hogy egy élő csontváz leszel, s csak aggódást fogsz kapni, rengeteg egyéb betegséget szedhetsz össze.
 A vitaminhiányok egyenként is elég veszélyesek. Az E vitamin hiányától elkezdhet hullani a hajad, D vitamin hiánytól csontritkulásod lesz. A K vitamin a véralvadásodban játszik szerepet, vérzékenyebbé vállsz, ha marad menstruációd nagyon erős lesz. A C vitamin hiánytól skorbutod lehet, elveszíted a fogaidat. A szénhidrátok hiánya miatt a szervezeted nem fogja bírni energiával, egyre fáradtabb leszel. Zsírok nélkül fázni fogsz, a hőháztartása a szervezetednek felborul. A hormonrendszered megkergül (Nekem ehhez nem kellett anorexia XD Ne próbáld ki irgalmatlan rossz :D ) elmúlhat a menstruációd. Oké "szép" leszel, de nem lehet gyereked. Pedig egyesek úgy örülnének egy gyereknek... 
 Ami még jobb, előbb utóbb a sav kimarja a gyomrodat, gyomorfekélyed lehet. A sok ivástól a veséd felpörgeti magát, de nem fogja sokáig bírni, leáll. S innét borul az egész szervrendszered. Ha nem kapsz előbb szívrohamot, mert a legyengült szervezetedet nem bírja tovább éltetni ;) 

 Persze, erő kell hogy ebből kilábalj. Meg hogy még mélyebbre rántsd magad. S erre valók az interneten keresztül megismert "barátaid". Elkeseredve keresel inspirációt, s találsz is. Beírod a "thinspiration" keresőszót, s rögtön a pofádba lóg rengeteg kép. Vékony lányok, angol szövegek, melyek arra biztatnak ne egyél. Mert enni bűnös dolog... (szerintük. Szerintem viszont maga az élvezet, csak tudni kell mit veszel a szádba, s minőségi ételt egyél. Na meg ha anélkül akarsz leadni súlyt, hogy gebévé válnál járj egy sportolni, s ne vigyél be cukrot). Hiszen Isten a habzsolást bünteti a pokolban fog sínylődni az aki fal. Nos, eléggé túltelített lehet a pokol. :/ 
Nyugodj meg... úgy vagy jó ahogyan vagy. Ez csak egy példa arra mivel "ösztönzik" egymást... (fordítás a bejegyzés végén)


 A tinik keresik a kapaszkodót. A szüleikhez nem mernek fordulni, hisz ők "úgy se értik meg őket". Keresnek inspirációt, hogy végigvigyék magukat a legnehezebb korszakon. Miután megtalálnak egy közösséget, mely azonos problémával küzd, több inspirációt kapnak, próbálnak túltenni a többieken. Művészetekben eme versenyzés eredményezi a legszebb alkotásokat, itt viszont a lányok-fiúk egészségüket kockáztatva versenyeznek egymással, minnél vékonyabbak legyenek. Egyre brutálisabb ötleteket vázolnak fel egymásnak, démont teremtve, melynek neve: Anorexia Nervosa. Becenevén Ana. A kisértő démon, mely a médiából közelíti meg először őket, barátok vicces beszólásaiból, majd rájuk telepszik, s kiszívja a lelküket. Egy elérhetetlen célért: tökéletesség... 


 Ennek a bejegyzésnek igazából célja nincs. Csak annyi, hogy figyeljetek egymásra, ne menjetek el úgy a másik mellett, hogy nem látod rajta, hogy le van törve, nincs valami vele rendben. Ha baj van, rajtatok is múlhat milyen végkimenetele lesz a dolognak... ha csak megkérdezed, hogy minden rendben, már tettél érte valamit :/ 

 [Személyes tapasztalatok + mély kutatás egy kis inspiráció után :/ ] 

2016. május 30., hétfő

Te keresd...

Teljesen nyugodtan netezgetek, amikor a crome-ban felvillan a facebook értesítője. XY bevett téged ebbe a csoportba...
 Aztán látok egy szép levelet, melyben ki van fejtve, hogy milyen szar ember vagyok, s mennyire azt hitte hogy a barátom de nem... rá akartam írni régóta az illetőre, mégpedig azért mert két kapcsolatomat szépen agyonbaszta. Jó nem közvetlenül...
 Az ok: NEM ÍRTAM RÁ!
 Ismétlen, nem írtam rá. Gyerekek...
 Azt hiszem vonulok be a börtönbe, ilyen vétségért már életfogytiglan jár... hozzatok majd bablevest légyszíves, s figyeljetek oda a páromra...

 Nem értem, miért nekem kell keresnem az embereket? Tudjátok, ha vannak is néha barátaim, én írok rá mindenkire x idő után hogy él-e még. Más ez a clubbchatben és az adminchatben, ahol ha akarom, ha nem megy a duma. Szeretem ha évente egyszer felvillan a chatablak, megnézzem... körlevél. De legalább gondolt rám Istenem!!!

 Gondolom a népszerű emberek (példáúl te kedves olvasó) nem küzdenek ezzel a problémával. Elbeszélgettek az új körömlakkról, hajmosási technikáról, vagy arról a helyes fiúcskáról a szomszédban, kinek a barátnője egy ribanc. S az adott Ribancot hogy nyírjuk ki. Nálam ez nincs. Nézem némán ahogyan a többiek beszélgetnek, néha elhatározom hogy kilépek egy-egy csoportból, mert úgy se szólok hozzá semmit se. Nézzem ki mennyire boldog, hogyan telik a hete, mit vett tízezrekért. S várom a csodát, hogy valakinek eszébe jutok. Néha ráírok emberekre. Régebben többet kerestem mások társaságát, de mostanra rájöttem, úgy se akarnak velem beszélni.

 Na lényeg a lényeg, s amin felidegesítettem magam. Hogy én vagyok a hibás, hogy nem kerestem. Meg is írtam neki hogy nem fogom azon törni magam hogy helyette keressem. Azt hittem hogy egy barátság interneten arról szól, hogy ráírok én az illetőre egyszer-egyszer., egyszer-egyszer meg ő ír rám. De úgy látszik ez esetemben arról szól, hogy néha-néha ráírok, majd hallgatom a leszidást, hogy miért nem írtam > - <

2016. május 29., vasárnap

Osztálykirándulás

 Most értem vissza az osztálykirándulásról. Gondolom tudjátok milyenek ezek, több napos, kicsit becsicsantunk, kicsit leöntjük Lucyt sörrel, kicsit bedepizünk mert nincs velünk a párunk...

 Tekerjünk vissza. Egy kempingbe terveztük az osztálykirándulást. Szép házakkal, kulturált környezettel - s a kisbolt nem is volt drága ;) - s közelben lévő hamizdával, strandal - pont most jöttek el a piros betűs napok magyarán megszívtam.
 Első nap amikor megérkeztünk - tegnap előtt - még jól voltam. Nem voltam taknyos, se semmi. Pimpongoztunk, sütögettünk - próbáljátok ki a cukormentes pillecukrot tüzön sütve, isteni ^^ - aztán pedig este... igyunk.
 Nincs bajom az alkohollal, ha nem keverem, nincs bajom tőle. Meg az se mindegy mit mire. Kérdem én, mi jó abban hogy hányásig isszuk magunkat? S ennek hangot is adva nem hagyjuk aludni a másikat? Osztálytársaim csendben buliztak - én is benne voltam bár erősen antiszociális vagyok XD - de a mellettünk lévő osztálykirándulás...
 Élmény arra kellni kicsit másnaposan (az egy sörtől amit megittál), betaknyosodva, hogy a házatok előtt kolompolnak. S az se segített, hogy az éjjel körül-belül másfél órát aludtam, mert olyan hangosan hallgattak zenét, hogy majdnem beléjük rúgtam. Ráadásul nem is jófélét. (kinek mi a jóféle, nekem a metal és a kpop között mozog XD). Tehát álmosan kelltem fel, s nem volt kávém...

 Aztán az este volt az éjszakai fürdőzés. Állítólag nem volt valami jó - nem mentem ki mert megfulladtam a párától a belső fürdőben. Azt a párát csak akkor lehet elviselni ha a vízben vagy, mert akkor nem fog érdekelni hogy melyik halmazálapotába fulladsz bele a víznek. Benn ültem a házban s animéztem... aztán mostmár végre itthon vagyok <3

2016. május 24., kedd

Mostani gyerekek

Eléggé felháborít amikor megyek végig a kis fűzőcskémben - tíz kiló az egész nem baj XD - a folyosón s néhány kilencedikes beszólogat. Szívem szerint - kockáztatva azt hogy akkorát fogok repülni a suliból, hogy a marson landolok - beverném néhány arcát. Talán az hatásos lenne ezek ellen a kis görények ellen. Talán én nőttem fel abban a rendszerben, hogy az idősebb generációt tiszteljük, s ha egy nyolcadikos (még általánosban persze) felém közeledik fülem-farkam behúzva sunnyogok hátra a menzában a sor végére. Most meg jó hogy nem lök el a büfében...

 De nem csak ezzel van baj... legalább is ez csak az én életemet keseríti meg, hiszen az embert ha nem a klasszikus plázacica típus rengeteg szívatás érheti (lásd: nézz szét a környezetedben). Hanem ahogyan az egész világhoz hozzáállnak a nemes Y generáció tagjai. Leszarnak mindenkit, csak vágódjanak be a haveroknál. Esküszöm mint a kisgyerekek, másolják a körülöttük látott magatartásformákat. De náluk nem a szülő a követendő példa, hanem az instagram-ribancok, facebook-sztárok, s a valóságshowk érdekes világa... [avagy hogyan ripacskodjunk című oktatófilm]

 Nos, az előbbi pár percben sikerült meglesnek Jónás Rómeó-san facebook oldalát - hova sülyedtem gyerekek!!! - egyetlen értelmes posztja az volt, amikor bemutatta a Heim Pál korházban uralkodó helyzeteket. Amúgy meg menősködés, ecsetfej, s végtelen mennyiségű "de nagyon szép vagy hol strigulázod a pasijaidat?" ismerősnő. Nem hinném, hogy tartós kapcsolatai voltak, s hogy fog találni mu... MUNKÁT?! szerintem a szülei pénzéből finanszirozza az ecsetfejét - ellenkező esetben elnézést kérek tőled XD - s a ingjeit. Ja most látom modell...  (megjegyzem a srác idősebb nálam...)
[Átvezető a következő témánkra] s... legutóbbi képe... az... ahogyan a szerelmének tekintendő hölgyet, fenekénél fogva a magasba emeli és lesmárolja - a párom is szokott felemelgetni, s lesmárolni, amikor találkozunk a pályaudvaron. De megjegyzem, nem negyvenöt kiló vagyok XD - és ezt valaki le is fotózta nagyon ügyesen. MIÉRT?!

 Oké, szerelmesek vagyunk s szeretnénk ezt megosztani az egész világgal. Mert miért ne osztogassunk pillangókat a pociból? :) A pillangók szépek, és csodálatosak. Ha szárnyaikat nem nyomják le rettenetesen sablonos idézetek. A sablonos, smárolós profilképek egy ideig elmennek. Ha a pár tényleg szereti egymást, mit szóljak bele milyen profilképet raknak ki? Akkor van baj, amikor már azt is az emberek orrára kötik, hogy éppen most keltek ki egy jó hancúr után az ágyból...

 Vagy amikor a csücsörítős, semmit mondó divat-beállítású profilkép alá bevágnak egy Arany idézetet. Esküszöm, a következő profilképemnél ezt tuti megcsinálom - Óh hová lett lelkem ifjúsága! (Hiszen a hülye libuska tizenhat éves de ő már annyi mindent megélt, az élet meg annyira rossz neki mert anya nem vitte el körmöshöz). Ezektől azt hiszik erősek és legyőzhetetlenek, önbizalmat ad nekik az, hogy néhányan odakommentelik hogy "jajszegénykémhogyegyemegamájadat" kapnak rá ötven liket. Én már arra is büszke voltam, amikor az ismerőseim, a közeliek rányomtak egy-egy likot a profilképeimre, néhányan kommenteltek. Ahogyan éppen próbálok nem leesni a lóról, biztosan nagyon szép jelenet, s hihetetlen romantikus. Ezek jóformán a likokból élnek. Nem tudom hogy a zsebpénzüket a facebooktól kapják-e de a szüleik biztosan büszkék lehetnek rájuk.

Oké megértem, közösségi életet kell élni. De van itt még baj bőven...



Üdvözlet!

Üdvözlet!

Valójában nem akkora nagy a pofám... csendes vagyok... de bennem tombol a vágy hogy kimondjam amit akarok, de egy rajtam telepedő kis valami azt mondatja velem amit elvárnak: ez a megfelelési vágy.
 Na itt ezt végre le tudom magamról pöckölni, s beletaposni a földbe. Nem szeretnék megfelelni senkinek se, csak kiírni magamból a nyűgjeimet, s talán néhány ember el is olvassa ami a fejembe jár - nyugalom ez nem egy hentai blogg lesz XD



 Magamról néhány szót elmondanék. Éppen most lettem nagykorú, utálom az emberek többségét (Téged kedves olvasó nem utállak ♥) s viszonylag anime-rajongó vagyok. Nem otaku, nem anime-fan, rajongó. Kilóméternyi külömbség van köztük. Szeretem őket, de nem görcsölök azon ha nem látom a sorozatom legfrissebb részét. Szeretem a japán rockot, a vocaloidokat, az utetéket, a kpopot, a metalt, a folkmetalt, és a... amit más nem hallgat. Talán a Black Eyed Peas - Lady Gaga korszakom volt a helyén egyedül. Divatból utáltam Justin Biebert, az One Directiont - Dájreksöner voltam igen majd ha én leszek a Hokage* - nem szerettem semmit se amit a többiek. Nem járok bulizni, otthon üldögélni, vagy egy hátason, viszont annál inkább. Lovak a szenvedélyeim - na lófan vagyok! Egy hét egy jó kiadós félórás lovaglás és ezt követő egy-két órányi lónyúzás nélkül elképzelhetetlen. 

 Bloggomban nem nagyon fogtok találni következőket: Sminktippeket, hogyan nagyobbitsuk meg a mellünket tippeket. Amit találni fogtok: Gumicsizma előnyei, anime ellemzések, s ami eszembe jut ^^ Hát mert miért ne? :D